EPILOGUS

Tegnap találkoztam a „bájgúnárral„. Beszéltünk a közöttünk lévő afférról. Többször biztosítottam, nem kell egyelőre félnie, nem bántom. Idáig is higgadtan kezeltem a dolgokat. De hát nem tudom mit is gondoljak. Ma bele hallgattam a felvételbe, mert természetesen felvettem a találkozót. Nekem olybá tűnik, mint ha előre megírt szöveget mondana fel. A feleségem is hasonlóan adta elő a történetet.  De vannak a mondat szerkesztésben is hasonlatok, Pl nem volt közös dolgunk az elmúlt 2 évben, nem simogattam meg. De a  csóknak semmi jelentősége nem volt. De ha nincs jelentősége, akkor miért szállt be az autójába és a bájgúnár miért nem hárította el,  hogy haza kell mennie . Vagy valami hasonló. Nekem ez azért furcsa. Mert már előtte is beszélgettek kint a parkolóban. Ja a parkoló. A parkolás edzés időben nem indokolja hogy a híd alá keljen parkolni. Mert az utcán nagyon sok a hely , fél hét után . Ezt még nem kérdeztem meg,  egyikőjüktől sem. De az a lényeg , hogy az  utána rá következő napokban megbeszélték , hogy egyiküknek sincs szükségük erre a kapcsolatra. Tegnap még meg nyugodtam egy kicsit, de ma megint piszkálja valami az agyam.  Lehet, hogy sok kémregényt olvastam , láttam filmen , de nekem gyanús . Ez a beszélgetés nagyon konzervnek tűnik . ( konzerv – a kémregényekben – előre megirt szöveg ) Említettem is a feleségemnek, de csak annyit fűzött hozzá nem beszéltek össze és nem tud mást mondani, mint ami megtörtént. De végül is elérte a célját a beszélgetés. Kicsit megnyugodtam. Csak kicsit, mert nem lehetek ezek után teljesen nyugodt. Ezek után mindig figyelnem kell a jeleket. Még annyit, hogy a feleségem együtt jár edzésre a bájgúnárral és szeretne továbbra is menni. Hát ez nekem nagyon nagy próba tétel , igen – igen nagy . Mondtam is neki  , képzeld el ha elmegyek egy versenyre vagy edzésre és meg látom ott . Eleinte rossz érzés lesz ( kurva szar ) , talán később könnyebb . De látom , hogy mennyire szeret járni edzeni ezért és egyébként sem a tulajdonom , nem tilthattam meg neki . Csak megkérhetem. Egy hete nem jár, de látom mennyire vágyik rá. Remélem , rám is vágyik ennyire , mint a sportra. Azt el kell ismernem kellemesen csalódtam a csapatban és a hogy is fejezzem ki magam az egész sportban .  . Én csak bízom benne , hogy EDZÉSRE fog járni . Viszont megpróbálom kielégíteni feleségem – társam vágyait ( Nem csak testi , ha nem lelki ) . Nem is tudtam mennyire fontos ez neki . Kimutatni mennyire szeretem , és ezt nem eldugni egy macsós hülye álca mögé, elbujtatni .  ( ezt kimondani , hogy szeretlek . Ez a volt a férfi kódex első oldalán van a tiltó listán . ) Ha adhatok tanácsot kedves férfi társaim , nem szégyen kimutatni az érzéseinket . Nem buzis , ha egy könnycsepp legördül film nézés közben , igaz ezt szégyelli az ember . Kimondani a másiknak , hogy szereted . Én örömömben is és bánatomban is sírtam már az elmúlt években . Én is szégyelltem de rá jöttem , hogy egymás között nem szabad titkolni semmit , főleg az érzéseinket . Ugyan úgy mint a betegségeket sem szabad eltitkolni , hanem együtt megoldani. Mondjuk én nem titkolóztam négy éven át . ( a mérleg négy társkereső , kettő levelező partner , kettő blog egy randira hívás és egy csók ) De ez a múlt, ezt én most próbálom elfelejteni , feldolgozni és túl lenni rajta . Ezért is jó , ha ki írom magamból a nejemnek sikerült a blogon keresztül a vágyit érzéseit kiírnia magából . Talán megoszthatta volna velem is . Végül is a jó dolgokat és a rossz dolgokat is , ha kiírja az ember megkönnyebbül . Én nem tudom megbeszélni senkivel ,mert nekem nincsenek barátaim . Csak haverok , ismerősök . De olyan akivel ilyen bizalmas dolgokat átbeszéljek, nincsenek . Az elmúlt hétvégén a feleségem több pszichiátert vagy pszichologust keresett telefonon időpont végett , de nem ért el egyet sem . Pedig lehet , hogy ha csak egy órát beszélgetek vele és a feleségem is külön , majd együtt , lehet , hogy rávilágít olyan dolgokra amin mi átsiklottunk pedig fontosak . Én is tudok másoknak tanácsot adni sok mindenről . Mert külsősként másképpen látja dolgokat mint , ha benne van . Még annyit , hogy a tegnapi este úgy zajlott , hogy ő vasalt a nappaliban én tévéztem és beszélgettünk . Azt mondta , hogy ilyen velünk 18 éve volt utoljára . Hát kérem alássan „ elbasztam „ elvesztegettem az időt . Pedig tényleg jó . Odafigyelni a másikra és figyelni rá . De nem tudom vissza csinálni,mint ahogy ő sem . De erre lehetet építeni ( Idézet , Keresztapa 3 rész ) Viszont meg kell ismernem a feleségemet újra . Mert ebben az állapotában nem ismerem . Remélem ez is tetszeni fog , mint az előző énje . De szeretem annyira , hogy eltudjam fogadni . ( pedig én állítólag nagyon konzervatív vagyok ) Ezen gondolkoztam a hétvégén és említettem neki is  , hogy mennyire szerelmes vagyok még mindig beléje . Ezen csodálkozott . De nem úgy kell elképzelni mint a kosztümös filmeken . Én minden nap nézegettem kint tartózkodásom alatt a fényképeit . Vágyakoztam rá , hogy vele legyek . Magam sem gondoltam , hogy ez lesz 23 év múlva . Lehet, hogy ha ezt kimondom neki vagy kedvesebb , figyelmesebb vagyok vele akkor nem történik meg az elmúlt 4 év. Vagy talán , ha kimondom akkor az túl nyálas ?? Nem tudom . De lehet , hogy akkor is a kíváncsiság , kapuzárási pánik végett ugyan ez történik . Most vissza olvastam a leírtakat , már talán van benne valami fény az alagút végén . Már kurvára szeretnék abból az alagútból kikeveredni . Lettek újra céljaim : Új munkahely amiben jól érzem magam és motivál . Eladni a házat és új lakásba költözni + balcsin kis nyaraló . Lefogyni , sportolni ( idáig 13 kg ) és egészséges maradni , mentálisan és testileg . Megújulni . Tehát új életet kezdeni . Talán még nem késő . Még egy nagyon nagy álmom , hogy ott vagyok a szülőszoba előtt a feleségemmel és kihozzák az unokámat . Meg együtt töltjük az ünnepeket , hétvégéket .  A fiam neveléséből sajnos nem vettem ki a részem mert vagy külföldön dolgoztam vagy itthon vállalkozó ként . Ezért majd az unokámon bepótolom . Sajnos eleinte még szent este napján is dolgoztam  és kora délután értem haza . De már egy idő után nem voltam  hajlandó . Mert rájöttem hogy nem a vendég az első , hanem a család . Pedig nekem ezt szajkózták egész éltemben , hogy a vendég a legfontosabb a világon . Ezért voltak szarok és magányosak a karácsonyok és ünnepek  . Anyám, apám is a szolgáltatásban dolgoztak , dolgoznak . Nekik a vendég , kunfcsaft volt fontos . Sőt azóta én már abba hagytam a szakmámat . Most már tudom milyen jó érzés karácsonyi menüt főzni a családnak . Pár éve még a süti készítésben is segítek . Az még nem megy önállóan . De az új keletű hobbi a főzés már nem csak szezonális . Kint bogrács és grill ,  vasárnapi ételek készítése tálalása és le fotózása majd  megosztása a közösségi oldalon .

De elkalandoztam az eredeti témától . Epilógus . Remélem nincs több titok ( idézet a komputerkémekből ) De ha van , akkor szintén idézek : ami Vegasban történik az Vegasban is marad . Remélem nem kerül elő több csontváz a szekrényből . Ezzel zárom soraimat . De nem végleg . Elgondolkoztam rajta , hogy indítok egy blogot . De előtte egyeztetek a feleségemmel , mert ez rá is tartozik . Mert az írások még ha név nélkül őróla is szolnak .Pontosan kettőt indítanék  . Az egyik az gastro blog lenne a saját nevemen , a másik az álnév – művésznév – nicknév  . Nem tudom mi a pontos megfelelője a meghatározásnak . A név választásom természetesen kedvenc filmjeim vagy a karakterek nevei .     Papírkutya , Fapuma , Üvegtigris , Jon Doe , Jack Bauer , Jason Bourne  , Toni Soprano , Corleone , és végezetül Balog Tibi .

Egyenlőre tényleg vége . J